T�th-M�th� Mikl�s

A  H�ember

Kar�csonyest�n kor�n z�rt a kocsma, de nekik m�g nem volt kedv�k hazamenni. Egy ideig a kocsma el�tt toporogtak a frissen esett h�ban, azt�n �tl�ty�glek a t�rre. Nem nagy t�vols�g, csak egy kis utc�n kellett kereszt�lmenni �s m�r le is c�vekelhettek szokott �rhely�k�n, a t�r sark�ban, a nagy gesztenyef�n�l.

Rosszkedv�en sz�vt�k a cigarett�t, �s id�nk�nt k�rbeadt�k a boros�veget. H�rman voltak. Ez eleny�sz�en kis sz�m a napi �tlaghoz, amikor t�zen- tizen�ten is �sszever�dtek, nyomaszt�an nehezedve a ked�lyekre. Olyankor hangosak voltak �s k�teked�k. A t�r birtokosai. Mindenki m�s csak betolakod�, amolyan j�ttment.

Most keveset besz�ltek �s egyre rosszabb hangulatban. Egy ideig m�g rem�nykedtek, hogy a n�ptelen feh�rs�gben, a f�v�roshoz szokatlan csendben tal�n felt�nik valamelyik haver, de csakhamar letettek err�l. K�s�bb m�r egym�st m�regett�k, jobb h�j�n egy kis bels� k�teked�sre k�szen.

A behem�t Joc�, a faarc�. aki m�g haveri k�rben is csak ritk�n mosolygott, messzire fricsk�zta a cigarettacsikket.

– R�hellem ezt az est�t – mondta. – Olyan a v�ros, ak�r a temet�. Mindenki beh�z�dik a vack�ba �s cicom�zza a feny�gallyat. Micsoda baroms�g!

Joc�nak tekint�lye volt. Hallgat�lagosan vez�rnek tekintett�k a t�ren, mert baromi erej�t m�r n�h�nyszor bebizony�totta. A m�sik kett� jobbnak l�tta r�gt�n helyeselni. A t�mzsi K�r� meg is toldotta.

– Birk�k – jelentette ki. – Mint a birk�k.

F�les, hatalmas hajsapk�ja al�l m�r csak ut�na szajk�zta:

– Birk�k! Ez frank�! Ak�r a birk�k!

�s r�h�gtek. Ekkor t�volabb felt�nt egy ember. Ahogy botladozva k�zeledett a h�ban, l�tszott, hogy olyan �tven k�r�li f�rfi. S�t�tk�k t�likab�tot viselt, kalapot �s szem�veget.

K�r� vette �szre el�sz�r. Joc�ra hunyor�tott.

– Ott j�n egy birka! Ne b�gettess�k meg egy kicsit?!

A f�rfi ekkor m�r eg�sz k�zel volt. K�z�ptermet�, sov�ny kis ember, a h�nalj�ig �rt Joc�nak. Ez akkor der�lt ki, mikor a faarc� behem�t el�llta az �tj�t.

– Apusk�m, megmondan�, h�ny �ra?

– Hogyne. Nagyon sz�vesen. – A f�rfi kigombolta a t�likab�tj�t �s k�r�lm�nyesen zseb�r�t h�zott el�. Felpattintotta a tetej�t.

– F�l kilenc, uraim.

– Hazudik! – l�pett most k�zelebb K�r�. – M�r kilenc is elm�lt.

– Bocs�natot k�rek – mutatta k�rbe az �r�t a f�rfi –, gy�z�djenek meg r�la �n�k is. Ma �ll�tottam be a r�di� szerint.

– M�r elm�lt kilenc! – pr�selte a szavakat Joc�. – Nem hallotta?!

– Hallottam, k�rem, de a r�di� szerint…

Joc� megmarkolta f�rfi kab�tj�t.

– �t akart�l verni minket?! Ez a krumpli m�r nem is j�r, �gy cs�rtad ki a m�zeumb�l. Ez�rt most laposra verlek. K�r�, vedd le a szem�veg�t.

K�r� k�szs�gesen, az oper�ci�hoz k�sz�l�d� orvos gy�ng�ds�g�vel vette le a szem�veget, �s akkor hunyorogva azt mondta a f�rfi:

– Uraim, ne felejts�k el, hogy ma a szeretet �s b�kess�g �nnepe van.

Joc� annyira meglep�d�tt, hogy kiengedte mark�b�l a kab�tot.

– M�g van pof�d h�ly�skedni?!

– Dehogy, k�rem, az �n helyzetemben ez igaz�n nem lenne c�lszer�. De h�t kar�csony este van. Ilyenkor az�rt m�gse k�ne verekedni. Ha azonban �gy gondolj�k, akkor verjenek meg. Sosem voltam er�s, �tven�ves vagyok, azonk�v�l �n�k h�rman vannak. K�rem, parancsoljanak, de ha lehet, engedj�k meg, hogy levegyem a kab�tomat… A m�lt h�ten v�s�roltam, �s �rthet�, ugye, ha nem szeretn�m, hogy v�res legyen.

Joc� elk�pedve �llt. El�sz�r t�rt�nt meg vele, hogy nem tudta mit csin�ljon. �gy �tni, hogy valaki beleegyezik, ilyesmi m�g nem fordult el� vele.

A f�rfi k�zben levetette a kab�tj�t.

– Megfogn�? – ny�jtotta K�r� fel�. – Esetleg, ha maga is verni akar, akkor nagyon megk�rem, adja oda annak, aki �ppen nem �t.

– Te csak ne rendelkezz! – fortyant fel K�r�. – Mit gondolsz, hol vagy?! A hivatalban?!

A f�rfi finoman elmosolyodott.

– Ott �n rendelkezem a legkev�sb�. Nem �n vagyok az igazgat�. Csak egy kis csavar a hivatali g�pezetben. Uraim, engedj�k meg, hogy bemutatkozzam. Tak�cs G�bor – ny�jtotta a kez�t Joc� fel�.

– Menjen a fen�be! – ford�tott h�tat Joc� �s od�bb s�t�lt, mint aki a maga r�sz�r�l befejezte az �gyet.

– Ezek szerint nem vernek meg? – n�zett a m�sik kett�re Tak�cs G�bor, �s amikor nem kapott v�laszt, lassan felvette a kab�tj�t.

– Az �r�mat m�g az �desap�mt�l kaptam. Gimnazista koromban, egy kar�csony est�n. Milyen sz�pek is voltak azok a r�gi kar�csonyok! Nem tudom, �n�k hogy vannak vele, de ma valahogy nem �rzem �gy az �nnep hangulat�t. Lehet, hogy ez a korral j�r, vagy maguk fiatalok is �gy �rzik?

– Na, s�pr�s! – legyintett F�les. – Ne locsogjon itt. Spuri a k�glire, mert kigyullad a kar�csonyf�ja �s bet�mk�dik maga el�l az �nnepi kaj�t.

– Nincs kar�csonyf�m – l�pett k�zelebb Tak�cs G�bor. – Egyed�l �lek… k�t �ve… egyed�l…

Joc� megfordult. Cigarett�t vett el�, r�gy�jtott.

– Van ilyen! Az asszony olajra l�pett, mi?

– Meghalt, k�rem.

Joc� nagy karik�kban eregette ki a f�st�t. Ezt is � tudta legjobban a t�ren. N�zte, ahogy el�kanyarognak a sz�j�b�l, megn�nek, azt�n elszakadva, sz�tfoszlanak a leveg�ben.

– Gyereke csak van? – k�rdezte k�s�bb.

– Nincsen… Sajnos az sincs.

– Akkor menjen a rokonaihoz… – aj�nlotta K�r�.

– A rokonaim Kanad�ban �lnek,

– Na l�tja – vigyorgott F�les. – Akkor meg kapja a frank� cuccokat! �s m�g maga sir�nkozik!

– A szem�vegemet, lenne sz�ves – pislogott Tak�cs G�bor. A t�mzsi Joc�ra n�zett, de mikor az �sszeh�zott szemmel biccentett, visszaadta.

– K�sz�n�m – tette lel a szem�veg�t Tak�cs, majd F�leshez fordulva mondta: Nem kapok cuccokat, k�rem… Nem tartjuk a kapcsolatot…

– Akkor maga csakugyan egyed�l lehet, fater – b�logatott F�les. – De l�ssa be, mi az�rt m�gse fogadhatjuk �r�kbe! �ppen ez�rt, legjobb lesz, ha sz�pen hazacaplat.

– Hiszen �ppen ez az – s�hajtott Tak�cs G�bor –, otthon a lak�sban, m�g �gy sem �rzem a kar�csony hangulat�t, mint idekint. Az�rt is s�t�lok, mert a h� valahogy eml�keztet azokra a r�gi gyermekkori kar�csonyokra. Vid�ken �lt�nk �s ha esett a h�, mindig h�embert csin�ltunk az udvaron. Istenem, de r�gen csin�ltam m�r h�embert.

A j�tsz�t�r fel� n�zett, ami ott ter�lt el m�g�tt�k. A libik�k�t, a homokoz�t vastag h�takar� bor�totta. �s ekkor a homokoz� m�g�tt, a t�ls� oldalon �szrevett egy f�lig elk�sz�lt h�embert. Csak a t�rzse volt m�g meg, az is orm�tlann� p�ffedve a frissen r�esett h�t�l.

– Odan�zzenek! – mutatott oda. – Egy h�ember!

– Hol? – mozdult k�zelebb F�les, �s amikor megl�tta, r�h�g�tt. – Fater, maga el van t�jolva! Az egy szemetes kuka, csak r�esett a h�.

– Az k�rem, h�ember – vette v�delm�be Tak�cs G�bor, de m�g nincs befejezve. Biztosan a kis sr�cok kezdt�k csin�lni d�lel�tt, de azt�n, hogy esni kezdett a h�, h�t abbahagyt�k.

Hirtelen �tl�pett a kis vasker�t�sen.

– H�! Mit akar csin�lni?! Hov� megy?! ki�ltott ut�na K�r�. Tak�cs G�bor akkor m�r a h�ember k�zel�be �rt, onnan ki�ltott vissza:

– Befejezem! Legal�bbis megpr�b�lom! Csod�lkoznak majd holnap a kis sr�cok!

– Ez bolond! Hagyj�tok! – legyintett Joc�.

– Nek�nk is egy ilyen buggyant agy�t kellett kifognunk.

– Skizofranci! – toldotta meg a jellemz�st K�r� is k�zben Tak�csot figyelte, aki m�r ott s�rg�l�d�tt a h�embertorz� k�r�l. – Rossz n�zni, ahogy szerencs�tlenkedik! Akkor csin�lt ez h�embert, amikor �n voltam az ENSZ f�titk�ra.

Cigarett�ztak �s n�zt�k Tak�csot.

– Ha legal�bb lenne m�g egy kis pi�nk! – sir�nkozott F�les �s forgatta, dob�lgatta az �veget, mint egy zsongl�r. – M�r egy csepp se maradt.

– R�hellem ezt az est�t – morogta Joc�, majd.sz�rakozottan �tl�pett a ker�t�sen, �s odaballagott Tak�cs mell�. – Na, megy a mel�?

– �gy gondolom, igen – lihegett Tak�cs –, b�r be kell vallanom, bizony el�gg� kij�ttem a gyakorlatb�l. A legutols� h�embert… ajaj… m�r meg se tudom mondani, mikor csin�ltam.

Joc� b�lintott, k�zben beler�gott n�h�nyszor a h�emberbe.

– M�g nem el�g kem�ny – �llap�totta meg szakszer�en –, jobban meg k�ne nyomkodni.

Lehajolt �s nagy kez�vel gy�rni, dagasztani kezdte a havat.

– Mit b�multok? – fordult h�tra a m�sik kett� fel�, akik m�r szint�n ott str�zs�ltak. – Gur�tsatok �ssze n�h�ny h�gomb�cot. Vagy sose csin�ltatok m�g h�embert?

A k�t haver egym�sra n�zett. K�r� f�ttyentett egyet csod�lkozva, F�les v�gigsz�ntott hajkoron�j�n, ami n�la a tan�cstalans�g jele volt, azt�n mentek �s g�rgetni kezdt�k a havat.

Egy �ra m�lva m�r olyan h�ember magasodott a t�r k�zep�n, ak�r egy hirdet�oszlop. Az orr�nak egy fadarabot faragott ki K�r�, a szem�nek meg k�t kavicsot tettek. F�les a h�ember h�na al� nyomta az �res boros�veget is.

– Valami t�kfed�t k�ne az �regnek – mustr�lgatta Joc� –, F�les eriggy, keress valamit!

Tak�cs G�bor levette a kalapj�t.

– Tegy�k fel ezt.

– Na ne marhuljon – n�zett r� Joc�. – Akkor maga mit visel?

– Van m�g otthon egy m�sik, amit eddig csak �nnepi alkalomkor hordtam. De m�r �gyis be akartam fogni. Az �j kab�tomhoz tal�n jobban is illik majd.

�s r�igaz�totta a kalapot a h�ember fej�re. Azt�n nevettek, mert a h�emberen igaz�n j�l mutatott. Tekint�lyesen komorr� v�lt benne, mint egy gondokt�l gy�t�rt v�llalati igazgat�.

– A kis sr�cok holnap… – lelkesedett Tak�cs G�bor –, a kis sr�cok nem hisznek majd a szem�knek… azt hiszik, a h�ember a hegyekb�l j�tt, hogy j�tsszon vel�k egy darabig… pedig a h�ember nem a hegyekb�l j�tt… nem a hegyekb�l… hanem sokkal t�volabbr�l… csak �n tudom, hogy honnan…

Levette a szem�veg�t �s megt�r�lte a zsebkend�j�vel. N�zt�k mind a h�rman. �s akkor megsz�lalt Joc�:

– H�ny �ra van most? Meg tudn� mondani?

– Hogyne. Nagyon sz�vesen – tette fel a szem�veg�t Tak�cs G�bor, majd k�r�lm�nyesen el�vette a zseb�r�t. Felkattintotta a tetej�t. – Negyed tizenegy – mutatta k�rbe. – Tess�k, gy�z�djenek meg r�la �n�k is.

– Nem sz�ks�ges – d�rm�gte Joc� –, mag�nak, fater… elhissz�k.