Az ivóvízben fontos ásványi tápanyagok vannak. Az ember napi 600-800 milligrammos kalciumszükségletének harmadát, felét innen kapja. Keménységétől függően, tartalmaz literenként akár néhány száz milligramm kalciumot és mellette 40-50 milligramm magnéziumot. A szervezet vasellátásában nem jelentéktelen a vízzel bejutó vas sem, bár mennyisége általában nem haladja meg a szükséglet tizedrészét.
A vízzel ugyan nem lehet jóllakni, de a benne oldott anyagok "táplálékul" is szolgálnak. Pontosabban szólva: biztosítják a szervezet életműködését, így például a jód hiánya a pajzsmirigy csökkent működéséhez, állományának megduzzadásához, golyvához és az ezzel járó általános anyag cserezavarokhoz: növekedési és szellemi elmaradottsághoz vezet. Mivel a jódhiány-golyvát a felvett jód mennyiségének elégtelensége okozza, a jód pedig a talajból az ivóvízzel és a táplálékkal egyaránt bekerülhet a szervezetbe, egy adott területen rendszeresen jelentkező golyvát a talaj jódszegénységének rovására kell írni. Ezeken a vidékeken a konyhasó jódozásával lehet ezt az elváltozást megszüntetni.
A mikrogrammnyi jódszükséglet kielégítésében a víz elsőrendű fontosságú. Hazánkban a Tiszántúlon az artézi kutak nagy jódtartalmúak, a Dunántúlon ennek töredék része található az eltérő geológiai adottságok miatt. A felszínközeli rétegekből a növények is vesznek fel jódot, ezért a szervezet szükségletét e másik forrásból is fedezi. Erre mutat az a tapasztalat, hogy olyan vidékek is gyakran golyvamentesek, ahol az ivóvíz nem tartalmaz elegendő jódot.
Forrás: Dr. Bélley Pál - Kíváncsiak Klubja
AJÁNLOM AZ OLDALT
