Egy k�rh�z sz�l�szet�n t�rt�nt, ismer�s�m is a k�rteremben l�badozott a sz�l�s ut�n, szem- �s f�ltan�ja volt az esetnek, � mes�lte.
N�pes, j�l �lt�z�tt kisv�rosi cig�nycsal�d j�tt a kismam��rt �s a bab��rt a 4 �gyas k�rterembe, hogy hazavigy�k. A sz�l�st levezet� orvos is hamar el�ker�lt - a sz�l�s �ta nem l�tt�k a szob�ban - �s kezeit d�rzs�lve ott t�st�nkedett a csal�d k�r�l, hogy ugye minden rendben volt, ugye, j� volt az ell�t�s, ugyeb�r, khm, meg hasonl�k.
Ekkor el�l�pett a csal�df� �s nagy tisztelettel r�vid mond�k�ba fogott: egyszer� szavakkal megk�sz�nte az orvos munk�j�t �s �tadott neki egy hatalmas d�szdoboz desszertet.
Az orvos �tvette a dobozt, de k�ptelen volt eltitkolni csal�dotts�g�t �s k�zfog�s helyett lekezel�en kicsattant:
- J�ember ilyenkor nem desszertet szoktak adni a sz�l�sznek!
Nagy csend lett. Azt�n a f�rfi csendben megk�rdezte:
- Bocs�nat, hanem mit?
- Aki el�gedett a munk�nkkal, az bor�t�kot ad, k�rem sz�pen! Hagyom�nyosan ez illik. Maguk nem hallottak m�g err�l? Pedig van magukn�l szaporulat sz�p sz�mban!
- Bocs�nat, ne haragudjon doktor �r �s mennyit szoktak adni a n�pek?
- H�t... 30-40.000 forintot.
- �rtem, eln�z�st k�rek, tudatlan vagyok, de megoldjuk azonnal, engedelm�vel visszak�rn�m a desszertet.
Kivette az orvos kez�b�l a dobozt, felnyitotta �s kivett bel�le egy k�teg 20ezres, majd 2 darabot �tadott a k�v� v�lt orvosnak, akin l�tszott, hogy a rosszull�t ker�lgeti. A t�bbit zsebre v�gta �s a csal�d kivonult a k�rteremb�l.
A t�bbi kismama a takar� al� menek�lt, mert majd megfulladtak a r�h�g�st�l.

D�bbenet... (az ember szellem, nem csak test...) - Id�zet Papp Lajos sz�vseb�sz professzor el�ad�s�b�l.

Dr. Papp Lajos sz�vseb�sz, a P�csi Tudom�nyegyetem tan�ra, valamint PTE 
�OK Sz�vgy�gy�szati Klinika igazgat�ja. Sz�chenyi- �s Magyar �r�ks�g, 
Prima Primissima - , Pro Cultura- d�jjal ismert�k el. Al�bb nagyszer� 
el�ad�s�nak k�m�r�l sz�l� r�sz�t tessz�k k�zz�. 
 
  "Egy h�lgy olyan �llapotba ker�lt egy budapesti k�rh�zban, hogy a vezet� 
professzor - aki egy�bk�nt j� bar�tom �s nagy tapasztalat� ember - azt 
mondta r�la, hogy nem is �rdemes megk�s�relni a m�t�tet. A professzor 
hazament, �s fiatal tan�tv�nya, beosztottja - aki engem egy�bk�nt j�l ismert 
�s tisztelt - felh�vott, �s r�szletesen elmondta az esetet. A h�lgy az 
eszm�letlens�g hat�r�n volt, k�nl�dott az �let��rt. De ez a fiatal orvos 
hitt abban, hogy �n tudok �s merek seg�teni ebben. 
  Amikor a beteggel tal�lkoztam, ha hom�lyosan is, de eszm�let�n�l volt. 
Leletei alapj�n m�r nem szabadott volna, hogy �ljen. Mindennek ellen�re az 
�let leveg�je ott vibr�lt a beteg k�r�l. �n csak egyet k�rdeztem t�le: 
hisz-e abban, hogy �letben marad. Mondta, jelezte, hogy hisz. Abban a 
pillanatban eld�nt�ttem, hogy megoper�lom. Ez nem egy racion�lis d�nt�s 
volt, hanem ink�bb egy intu�ci�. 
 
A m�t�t ut�n nem t�rt eszm�let�hez. Hat napig eszm�letlen�l fek�dt. 
L�legeztet�g�p tartotta �letben. Ezt az �llapotot h�vj�k k�m�nak. �n ennek 
ellen�re mindennap t�bbsz�r is odamentem a beteghez, megfogtam a kez�t, 
megsimogattam a fej�t. �s mivel nem akartam, hogy a t�bbi koll�g�m 
megmosolyogjon, ez�rt eg�szen halkan a f�l�be s�gtam ezeket a mondatokat: 
"Ugye meg�g�rte nekem, hogy nem hagy cserben? �nnek �lnie kell. �rtse meg: 
van es�lye. Nem szabad f�ladnia." A beteg hat nap m�lva eszm�let�re t�rt, �s 
egy h�nap m�lva a k�r�lm�nyekhez k�pest gy�gyultan t�vozott. 
 
Ami a d�bbenetes, az most k�vetkezik. A beteg azt mondta nekem, hogy 
k�sz�ni a mondataimat. Elmondta percre pontosan, hogy kedden, szerd�n, 
cs�t�rt�k�n, p�nteken mikor voltam n�la, �s miket suttogtam a f�l�be. 
  Ut�lag  leellen�riztem, val�ban akkor voltam ott, amikor � mondta. 
Elmondta pontosan, hogy szerd�n tizenegy �ra h�sz perckor meg�llt ez �s ez 
az orvos az �gya v�g�n�l, �s akkor �t ott halottnak nyilv�n�tott�k. Azt mondta a 
h�lgy: "Szerettem volna nekik odasz�lni, hogy ne temessenek el, mert nem 
haltam meg. Nagyon rossz �rz�s volt, hogy nem tudtam vel�k szemben 
v�dekezni." Ez a n� mindent elmondott. Azt mondta: "Alig v�rtam, hogy maga 
odaj�jj�n hozz�m, �s besz�ljen az �letr�l." 
 
A beteg szem�n a hat nap alatt v�gig egy nedves labdacs volt, nehogy a 
szemh�rty�ja kisz�radjon. �letfunkci�i nem voltak. Nyilv�nval�, hogy a 
szem�vel nem l�thatott �s a f�l�vel nem hallhatott, hanem valami m�ssal, 
amir�l mi nem tudunk. Persze az, hogy valamir�l mi pillanatnyilag nem 
tudunk - vagy nem tud m�g az orvostudom�ny -, nem azt jelenti, hogy az nincs 
is. 
Az biztos, hogy ezek ut�n  nekem m�r senki nem mondhatja azt, hogy 
a k�ma �llapot�ban l�v� beteghez nem �rdemes sz�lni, mert az �gyis meghalt. 
De sz�mos m�s esetben is a betegek besz�molnak a m�t�t alatti 
�lm�nyeikr�l, pedig elvileg semmilyen �lm�ny�k nem lehetne. A nagyobb 
sz�vm�t�tekn�l meg�ll�tjuk a beteg sz�v�t, �s g�p p�tolja a kering�st 
�s a sz�vm�k�d�st. 
Meg�ll�tani a sz�vet nagyon k�nny�, beind�tani m�r nem annyira. Miut�n 
megoper�ltuk a sz�v�t, �jraind�tjuk. Az �jraind�t�s sz�momra mindig egy 
katartikus pillanat. Sokszor a betegek a sz�v �jraind�t�s�nak �lm�ny�r�l 
pontosan besz�molnak. Ez az�rt d�bbenetes, mert arr�l az id�szakr�l, 
amelyr�l � besz�mol - nevezetesen a sz�v �jraind�t�s�nak �lm�ny�r�l - abban 
az �llapotban � a tudom�ny mai �ll�spontja szerint nemhogy nem 
�rezhet semmit, de nem is  �lhet."