|
ÉDESANYÁMNAK
Anyám, te szenvedésből élő asszony,
Ki adtál nékem földi életet,
- hogy szemedből bús könnyeket fakasszon
e drága eszközt köszönöm neked!
Ezzel lehettem én csak részesévé
Egy másik Életnek mely örök,
S te tetted sorsom addig jóvá, széppé,
Míg vártad azt hogy lassan felnövök.
Mit életedből adtál énnekem,
- szegény vagyok- meg nem fizethetem
csak köszönöm, s az Úrnak adok hálát,
anyák napján pedig köszöntelek:
kimondhatatlan szereteted árát,
ki éltét adta: az fizesse meg!”
|
CSALÁDANYA
…Nem csupán élet, amit ad:
szétosztja önmagát:
Őt falja fel, belőle él
Férj, gyermek,…a család.
Hova tűnik belőle könny,
Keserűség, harag?
Nekünk csak édessége jut,
Jó íz, napsugarak.
Akármit készít műremek,
Bár rögtön elenyész.
Kezdheti újra, napra-nap-
Így megy ez egy egész
Életen át: Ő maga is
Bennünk lassan elég.
Elnyeljük mint esőt a rét,
És dalt a messzeség.
|
A NAGYMAMÁKAT IS!
Gyermekszívemet
hála járja át,
és köszöntök ma
minden nagymamát,
akik szeretve
szolgálnak nekünk,
megértő szívvel
örülnek velünk.
Minden örömünk
megtízszerezik,
s a bánatunkat
mind megfelezik.
Áldja meg az Úr
nemes szívüket,
és jutalmazza
szeretetüket!
|
IMÁDSÁG ÉDESANYÁÉRT
A mi drága édesanyánk
sokat küzd és fárad értünk;
korán kel és későn fekszik:
nagy Istenünk, áld meg, kérünk.
Töltsd be szívét türelemmel,
új erővel, ha elfáradt;
mert anyukánk minden napja
csupa szeretet-szolgálat!
Varga Erzsébet
|
EMLÉKEZÉS
Nagyon rég volt, mikor anyám
Az ágyam felé hajolt
És mosolyát szórva reám,
szép altatódalt dalolt.
E kis dal is, mint minde3n szó,
Imádság volt az ajkán,
Mellyel érettem zörgetett…
az Istennek ajtaján.
S ma, hogy eszembe jut újra
A sok elnémult csata,
Letérdelek és folytatom…
Ahol ő abbahagyta.
De a könny és öröm között,
csak suttogom ez imát:
ezerszer köszönöm, Uram,
őt, a legdrágább anyát!
|
MINDEN ÉDESANYÁNAK
Május elsõ vasárnapján
vidán szívvel jöttünk,
hogy itt minden édesanyát
örömmel köszöntsünk.
Kívánunk az Úr Jézustól
sok-sok boldog évet,
gyermekeik szeretetét,
áldást, békességet!
Almási Mihályné
|
ÉDES ANYUKÁMNAK
Édes jó anyámnak
A neve napjára,
Belefogok százszor
A levél írásba.
Mit írjak? Mit írjak?
Hogy mikor olvassa:
Engemet érezzen,
Engem lásson abba’.
Bíznám a szívemre,
Bíznám a lelkemre.
De szót nem találok,
Sem arra, sem erre.
És fölé hajolva
A fehér levélnek,
Köszöntõ szó helyett
A könnyem ered meg.
Mintha az õ fehér
kezére hajolnék,
Mintha õt ölelném,
Mintha otthon volnék!
S ím, mire a papírt
Lassan teleírtam:
Azon veszem észre,
Hogy amit akartam,
Mind, de mind megírtam!
Szabolcska Mihály
|
ÉDESANYÁM LELKEM
Szíved alatt hordtál
S a szíveden hordasz:
Neked adnám, neked
A napot, a holdat.
Az eget, a földet,
Csillagok gyémántját!…
Szíved a bánatok
Óh, sohse bántsák!…
Mit adhatok, néked
Könnyed hullásáért:
Teérted: ki értem,
Éjjel, nappal ráért?!
Mit adhatnék néked
Én tehozzád- szegény
Te dúsgazdag nábób
A szereteted hegyén?!…
Míg dobog a szíved,
Te hű, te szent alak,
Roskadhat a szívem.
Szegénység- gond alatt.
Nincs gazdagabb nálam,
Még reményre keltem
Szívemre vonhatlak.
Édesanyám lelkem
|
TARTOZÁS
Valakinek én sokat érek,
Valaki bennem többet lát,
Mélyebbre lát az embereknél
S bennem találja meg magát.
Az édesanyám örömének
Én vagyok a felezõje;
Emésztõ, titkos bánatomnak
Õ az elsõ felfedõje.
Tudom: kihullott könnyeinek
Sós cseppjeit én okozom;
Szeretném azért megszámlálni,
Hogy tudjam, mivel tartozom.
Somogyi Barnabás
|
ÉDESANYÁNK
Akkor sír, ha valami nekünk fáj,
akkor aggódik, ha köröttünk zord a táj,
akkor örvend, ha az arcunkon mosoly,
akkor boldog, ha a könnyünk nem omol.
Akkor erős, ha érettünk harcolhat,
akkor derült, ha nekünk dolgozhat,
akkor lesz nagy, mikor érettünk szolga,
akkor gazdag, ha kincseit elosztja.
Akkor szabad, ha hozzánk- kötözött,
akkor él, ha eléghet övéi között,
akkor hal meg – ó, bár mindig élne !-,
ha már alig tehet, értünk elgyengülve.
Ki ő? Mi ő? Azt el nem mondhatom,
csak boldog hálával ujjonghatom,
akkor tudnám, meg, ha itt hagyna:
benne Isten értem a szívét adja.
|
ANYÁM
Ajándékul adott téged az Isten,
Ahogy földnek adta a napot;
Aranynál is drágább vagy nékem,
Az Úrnak érted hálát adok.
Nyári tűzben vagy a fagyos télben,
Nyomodban mindig virág fakad:
Nyugalmat találok közeledben,
Nyereség nekem minden szavad.
Áldom Istent érted éjjel-nappal,
Áldozatot nem felejtem el;
Átadom most e pár virágszállal,
Átadom, mit szó sem mondhat el.
Messze sodorhat tőled az élet,
Mégis mindig gondolok reád;
Magammal hordom szent örökséged,
Megőrizem arcod mosolyát.
Gerzsenyi László
|
ANYÁK NAPI KÖSZÖNTŐ
Virágcsokor a kezemben,
szeretet van a szívemben.
Csordultig van az örömöm,
édesanyámat köszöntöm.
Kis szívemből azt kívánom,
hogy sok boldog napot lásson,
teljesüljön imádsága,
az Úr Jézus bőven áldja!
Varga Erzszébet
ÉDESANYÁM
Este hogyha fekszem,
Reggel hogyha kelek:
Édesanyám imádkozni
Tanít engemet.
Odaül az ágyhoz,
Megfogja kezem,
Jó Istenről, Jézusunkról
Beszélget velem.
Üdvözítőm, kérlek,
Halld meg sóhajom:
Áldd meg az én anyácskámat,
Áldd meg, de nagyon!
Csopják Attila
|
Lap tetejére
| |